2009. szeptember 14.

El sem tudjátok képzelni mennyire szeretem tartani a kapcsolatot veletek ezen a blogon keresztül. Talán itt az ideje, hogy átnézzük, mi minden történt velem az utóbbi hónapokban. Először is a legfontosabb: a monzai technikai előrelépést inkább visszaesésnek mondanám. Az érzés, hogy végigmész egy olyan versenypályán, ahol az átlagsebesség az F1-ben 240 km/h és akár 330 km/h-val is repeszthetsz egyszerűen elképzelhetetlen, én mondom. Két etapot teljesítettem és a kvalifikációs köreim sem voltak rosszak.

A váltó a versenyen mindössze 20 kört bírt ki. Nagyon mérges voltam, de természetesen nem a csapatra. Ők minden lehetségest megtettek és biztos vagyok benne, hogy majd kapok egy versenyképes autót, amivel tanulhatok még. Mostanság én vagyok az egyik legkiváltságosabb helyzetben lévő ember a világon. Tavaly ilyenkor még Brit Formula 3-as bajnok sem voltam. Akkor még csupán 18 éves és 5 hónapos.

El tudjátok ezt képzelni?

Mindössze öt hónappal ezelőtt elkezdtem versenyezni a Renault Világsorozatban, mint a második legjobb újonc és a legfiatalabb versenyző a pályán. Nem több, mint hat hónappal később a Red Bulltól megkaptam a lehetőséget, hogy a Forma 1-be léphessek minden előzetes teszt nélkül.

El tudjátok ezt képzelni?

Mindössze 6 verseny, anélkül hogy megjártam volna a GP2-t! Túl vagyok 4 Forma 1-es futamon, és ebből kettőt nem tudtam befejezni. Egyetlen hibát sem követtem el. Mindig megtettem, amit a csapat elvárt tőlem és mindig a csapattársam, Sebastien Buemi nyomában voltam, aki épp hogy betöltötte a 21-et és a Forma 1 legfiatalabb versenyzőinek egyike. Emellett az én generációm egyik legjobb pilótája.

El tudjátok ezt képzelni?

A két versenyt, ahol nem értem célba, nem az én hibámból nem tudtam befejezni. Belgiumban Grosjean tett keresztbe nekem, Monzában a váltó nem bírta.

El tudjátok ezt képzelni?

Monzában én voltam legjobban megtankolva, és versenyben voltam Buemivel és Grosjean-nal is, aki alatt ugyanolyan autó van, mint Fernando Alonso alatt.

El tudjátok ezt képzelni?

Múlt héten említettem, hogy Sarnoban versenyeztem úgy, hogy négy éve nem ültem ilyen KZ1 kategóriás gépben, mégis az első hat között voltam. Olyan nagy nevekkel együtt, mint Thonon, Ardigó, Lammers vagy Fore…

El tudjátok ezt képzelni?

Amikor elkezdtem idén a WSR-t, 11. voltam a bajnokságban, most hétvégén pedig következik a nürburgringi futam. Most harmadik vagyok és matematikailag megvan még az esélyem, hogy megnyerjem a bajnokságot. Hét versenyhétvége után…

El tudjátok ezt képzelni?

Most 19 éves és 5 hónapos vagyok és amikor jövőre, 2010. március 14-én megkezdődik az új F1-es idény Bahreinben, még mindig csak 19 leszek.

El tudjátok ezt képzelni?

És tudjátok ennek a fantasztikus sztorinak melyik része hoz leginkább izgalomba? Azt hiszem, tisztelnek az F1-ben a 19 évemmel és a mindössze 7 futamnyi előismeretemmel a WSR-ben, GP2-es tapasztalat nélkül.

Fontos hogy megjegyezzem, én is ugyanezt a tiszteletet érzem a WSR-beli társaimmal szemben. Baguette, Walker, Pic, Turvey, Molina, Fauzy, Barba… mind megérdemli az esélyt a Forma 1-be kerülésre, ahogyan én is megkaptam.

Úgy hiszem, Calderon de la Barca volt az, aki azt mondta, az élet egy álom, és az álmok mindig álmok maradnak. Őszintén szólva azt hiszem, téved. Az élet egy álom… de néha mégsem. És nagyon elégedett vagyok.

Most ezt szerettem volna leírni nektek, remélem nem bánjátok.

Folytatás következik!

Jaime