2009. szeptember 21.

„Hasta la victoria siempre”

Egyik kedvenc mondásom, talán a legkedvesebb is. Che Guevara leghíresebb mondata, „Előre a győzelemért, mindig”, a kubai polgárháborúban hangzott el 1950-ben.

Lehetséges, hogy mindig győzz…?

Természetesen nem, de én mindig szeretnék egyre képzettebb, egyre koncentráltabb, magabiztosabb lenni és mindent megtenni a győzelemért… mindig.

Úgy döntöttem folytatom a versenyzést a World Series by Renault 3.5 sorozatában a magyarországi Formula 1-es debütálásomat követően is.

Először még a saját szüleim sem értettek meg engem.

Miért akarom mindenképpen folytatni a World Series-t? A Forma 1-ben még képtelen vagyok a győzelemért, vagy akár a pontokért is harcolni. Tehát 19 évesen arra legyek kárhoztatva, hogy nem tudom milyen hosszú ideig (de remélem, nem túl sokáig) esélytelen legyek a győzelemre?

Határozottan nem. Az egy véletlen, hogy 19 évesen az ellenfeleim között szerepel például Button, Barrichello, Alonso vagy Räikkönen. De az én igaz riválisaim nem mások, mint Bertrand Baguette, James Walker, Miguel Molina, Marcos Martinez, Turvey, Pic, Barba, Fauzy és a többi tapasztalt versenyző a nemzetközi motorsport egyik legkeményebb szériájában: ez pedig a Formula Renault 3.5.

Több tapasztalatuk van (Turvey-t kivéve), mint nekem és mindannyian eltöltöttek már legalább 2 évet a sorozatban, ismerkedtek a gumikkal. Kivéve Turvey-t, aki szintén újonc, akárcsak én. Amikor Magyarországon részt vettem az első Formula 1-es versenyemen, 8. voltam a bajnokságban, az újoncok között pedig a 2. Ott kellett volna hagynom mindezt, illetve a Repsolt és a Red Bullt, akik támogattak ott engem anyagilag is és mentálisan is?

„Előre a győzelemért”, mondta Che… és én is.

Nyertem Portimaoban és valami felejthetetlent vittem véghez: pole, 2 leggyorsabb kör, a 8. helyről, 4. sorból a 3. helyre zárkóztam fel szombaton, és egy fej fej melletti küzdelemben a második futam utolsó körében legyőztem Pic-et és megnyertem a versenyt. Az első győzelmem a Formula Renault 3.5-ben.

Portugáliában a 8.-ról a 3. helyre ugrottam a bajnokságban is. Emellett visszaszereztem az újoncok között is az első helyet. A monzai F1-es verseny után Barcelonában átöltöztem, a Toro Rosso overallt a szekrénybe akasztottam és elővettem a Red Bull-Repsol feliratosat, hogy megjelenhessek a Nürburgringen a WSR versenyein. Mindössze öt nappal Monza után.

Nem nyertem, de esküszöm, mindent megpróbáltam.

Ezúttal is, mint ahogy egész évben, leszámítva Portimaot, az autó nem volt elég jó ahhoz, hogy az élen végezzek vele. A hátráltató jelenséget alulkormányzottságnak hívják. A tizedik helyig jutottam az időmérőn, és nem számíthattam arra, hogy az első versenyen az első 8 közé kerülhessek (az első 8 fordított sorrendben rajtol itt, így a 8. helyezett indul az első rajtkockából, és így tovább).

Értitek már, miért tartom Fernando Alonsot a legjobbnak a 2006-os világbajnoki csatája óta? Az autók mindig különbözőek, még akkor is, ha teljesen ugyanolyan a felépítése, mint a társaidénak (ez a szabály pl. a Formula Renault 3.5-ben, a Formula Renault 2.0-ban, a GP2-ben, stb)

A 10. helyről rajtoltam és minden tőlem telhetőt megtettem, és azt hiszem, nem is teljesítettem rosszul. Szombaton 5.-ként, vasárnap 6.-ként végeztem. Összesen 11 pontot gyűjtöttem, nem is rossz ilyen csekély reménysugárral az 5. sorból. Vasárnap Bertrand Baguette hivatalosan is a sorozat megkoronázott bajnokává vált. Három évébe telt, de megérte az erőfeszítésekért. Szívből gratulálok neki és remélem, egyszer az F1-ben is egymás ellen küzdhetünk majd.

Ami engem illet, a céljaim nem változtak. Október 24-én lejátsszuk a WSR mezőnyével az utolsó nagy játszmát a Motorland pályán, Alcanizban, Aragonban. Örülnék, ha a blogot olvasók is kilátogatnának majd. Én ott leszek. És mi a cél? A 2. hely a bajnokságban. A legnagyobb ellenfelem Pic, aki a német győzelme után 9 ponttal van előttem, valamint Walker, aki jelenleg a harmadik, mindössze 2 pontra tőlem.  

Azt hiszem, mi hárman fogunk összecsapni a 2. és 3. helyért. Turvey kissé messze van Pic-től és így tőlem is, ez pedig azt jelenti, hogy valószínűleg az év legjobb újonca leszek majd. Az utóbbi 5 évben senki nem végzett még a bajnokságban az első három helyen újoncként, úgy, hogy még a 20. életévét sem töltötte be.

Mára ennyit. A frankfurti Intercity Hotelből írok, szeptember 21-én, hétfőn, ahonnan 21.55-kor indul majd a járatom, ami Szingapúrba visz.

Még egy teszt számomra. A magyar pályát ismertem, Spa-t szintén, akárcsak Valenciát (ott F3-ben nyertem is), de sem Szingapúrt, sem Szuzukát, sem az interlagosi pályán nem versenyeztem még. Csak abban reménykedem, hogy Sebastien Buemi, a Toro Rossos csapattársam, akivel nagyon jóban vagyunk, sem ismeri nálam jobban ezeket a pályákat. 800 km van a hátam mögött az F1-ben, míg ő már több, mint 15 000 km-nél tart, de érdekes lesz egyenlő esélyekkel nekifutni a versenynek.

Ölelek mindenkit,

Jaime