2009. szeptember 28.

Megnyugtatlak titeket, egyetlen irány van, amerre figyelek: előre. Ezt tanultam meg 8 évesen, amikor a Cadette sorozatban gokartoztam. Azóta soha nem nézek vissza, csakis előre.

A Repsol blogja az enyém is, és vannak itt barátaim. Akiknek elmondhatom, hogy az ötödik Forma 1-es nagydíjam, a szingapúri futam volt a legjobb az összes közül az erőfeszítések és az áldozatok szempontjából. Holott 13 körrel a vége előtt fel kellett adnom fékproblémák miatt.

Nagyon sajnálom és szégyellem, hogy az első hibámat az öt futam során épp az első kiállásomnál követtem el. Két szerelőm megsérült és szeretnék tőlük bocsánatot kérni.

Ezt az incidenst leszámítva, amit nem fogok elfelejteni az utolsó futamig, Abu Dhabiig, még mindig csak 19 éves és hat hónapos vagyok, még alig gyűjtöttem km-t a Forma 1-ben és a világ 19 legjobb versenyzője ellen harcolok.

A csapattársam, Sebastien Buemi már 20.000 km-nél is többet teljesített, de tudom hogy az olyan nehéz körülmények között, mint amik Szingapúrban is voltak, jól teljesítettem és nem úgy fejeztem be a versenyt, hogy a falban kötöttem ki.

Akárki is gondolja úgy, hogy azok között a körülmények között, amik között én vagyok most, fejlesztenem kellene a teljesítményemet minden téren, vagy úgy gondolja, én vagyok a Superman, téved. Én nem vagyok ilyen és aki ilyet állít, messze van attól, hogy megértsen engem.

Továbbá, ez volt a legjobb időmérőm az ötből. Sosem fogom elfelejteni, mert amikor befejeztem az első edzést pénteken, ez egy megmászhatatlan hegynek tűnt. Összeszorított fogakkal vágtam neki és megígértem magamnak, hogy nem fogok a falnak menni és lehetőséget biztosítok a fotósoknak is.

Képzeljétek csak el, lépésről lépésre, tartani a tempót, növelni folyamatosan, néha megpördültem a pályán, aztán körről körre javítani vagy tartani a pozíciót a pályán. Két másodperces hátránnyal kezdtem Buemivel szemben és a szombati időmérőre ez lecsökkent hét tizedre.

El sem hittem, 24 órával korábban még azt hittem, képtelen leszek 1.48.3-as időt teljesíteni. Mindössze 700 km-em van még az F1-ben és a falak között és néha csak 4 mm-re mentem el a fal mellett.

De megérte!

A 17. legjobb időt teljesítettem, megelőzve Fisichellát, Liuzzit és Grosjeant.

A futam

Most először én is versenyben voltam!

Akik látták a versenyt a televízióban (a barátaim mondták) élőben követhették néhány körömet Adrian Sutil és a többiek előtt haladva!

Adrian egy fantasztikus versenyző. Ő is a Red Bullal kezdett, és egy monzai siker után érkezett Szingapúrba. Elengedtem Rosberget (aki egy intéssel meg is köszönte nekem), hiszen jóval gyorsabb volt nálam

Igazságtalan volt, ami velem történt. Igazságtalan, mert még mindig csak 60%-át teljesítettem a megkövetelt szintnek és mert az autó most túlkormányzott volt, ami ezelőtt nem fordult elő.

Egy órán keresztül köröztem a pályán, ami gyorskörök szempontjából elmaradt Buemi köreitől, de sem az autó, sem a defenzív stratégiám nem engedte meg a gyorskörök teljesítését.

Miért hibáztam? A vonat, melyben utaztunk (Sutil, Fisichella, Trulli, Liuzzi) nagyon összetett volt és ha eléjük akartam kerülni a boxkiállás után is, nagyon gyorsnak kellett volna lennünk… Sajnálom. Akkor elvesztettem a higgadtságomat.

Ígérem ilyen nem fog még egyszer megtörténni.

És most Japán.

Nem ígérek semmit, de biztosíthatlak titeket, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok próbálni.

Szingapúr, európai idő szerint hajnali 3 óra, Mandarin Oriental Hotel Szingapúr, szeptember 27, vasárnap.

Ölelek mindenkit,

Jaime