2009. október 2.

Vége!

Ibizáról írok most, a barátaim, a Bufí család házából. Xumeu és Pilar az én ibizai családom. Amikor kicsit feltöltődtem, és félretehettem a naptárat, a családommal Ibizára jöttünk és itt maradunk Vincent Bufí barátomnál, vagy Xumeu és Pilar házában.

Tegnap, hétfőn, november 2-án Barcelonába érkeztem Abu Dhabiból, Frankfurton át, és innen repültem is Ibizára.

Ezúton közlöm, hogy valószínűleg ez Jaime Alguersuari utolsó blogbejegyzése a 2009-es F1-es szezonról.

Pontosan három hónappal ezelőtt - Istenem, három hónap… - elkezdődött számomra a legelképzelhetetlenebb kaland, ami maga a valóra vált álom, mely végigkísérte gyerekkoromat a szobám poszterein: Forma-1-es debütálás. Júliusban Mr. Helmut Marco, a Red Bull Junior programjának feje – és főnököm 15 éves korom óta – azt mondta, a Red Bull eldöntötte, hogy debütálhatok a Magyar Nagydíjon, július 26-án. Hozzátette: „Beszéld meg édesapáddal, van-e valami ellenvetésetek”.

Felhívtam apámat aki Németországban tartózkodott. Elmeséltem neki, és ő azt mondta: „Jaime, nem vagy felkészülve. Ez nagy váltást jelent, fizikailag is ennyi idős korban. Nem vagy felkészülve.” – szünetet hagyott, majd folytatta – „Jaime, ez egy édes méreg, ami romba döntheti a karriered.”

Nem akartam őt tovább hallgatni, és nyersen azt mondtam: „Ne szállj szembe velem, az istenért, ne ellenkezz”. Apa rábólintott és elfogadta. Küldetés végrehajtva.

Magyarország volt az első, és ahogy ti is tudjátok, Abu Dhabi az utolsó.

Megkértem a Repsol blog felelősét, hogy mellékeljek egy képet: a legfantasztikusabb kép, a 2009-es F1-es szezon 20 pilótájával, az Abu Dhabi évadzárón. Ha esetleg valaki nem ismerne meg, ott vagyok a legfölső sorban bal szélen.

Ez a kép azt jelenti, hogy teljesítettem a feladatom, teljesítettem nyolc F1-es futamot. Soha nem teszteltem, míg minden ellenfelem – Buemi is – korábban teljesített minimum 20,000 km-t.

Mindez ellen kellett küzdenem… és megcsináltam.

Az emberek a Toro Rossonál, Franz Tost csapatfőnökkel és Giorgio Ascanelli technikai igazgatóval, végig támogattak, és szárnyakat adtak nekem. Úgy értem, nagyon nehéz volt, megtapasztaltam keserűséget és magányt. Úgy éreztem képtelenség véghezvinni amit megígértem nekik. De minden alkalommal tudtam, hogy én választottam ezt az életet és megküzdöttem érte. És valahogy mindig volt valami belső erő, ami képessé tett arra, hogy leküzdjem a fizikai nehézségeket.

Háromszor sikerült a Q2-be jutni, annak ellenére, hogy Franz Tost azt jósolta, ez idén nem fog sikerülni. Mindezen felül számomra a legnagyobb élmény a Fernando Alonsoval vívott csatám volt Japánban, mely futam végül  balesettel végződött.

Elmesélem a történetét az Abu Dhabi esetnek amit mindenki látott a tévében. Abu Dhabi szívfájdító volt számomra, de nem azért amit láttatok. Fernando elment mellettem, én visszaelőztem. Kihúzódtam, majd vissza a belső oldalra, s akkor mintha eltűnt volna egy fokozat. Teltek-múltak a körök, a probléma pedig erősödött, majd véglegesedett. Szóltam rádión, hogy a kocsi minden pillanatban elvesztette a tapadását. Azt mondták oké, de egy kis kommunikációs hiba miatt a boxban erről nem értesültek.

Mikor megérkeztem, valamikor az alkonyat és a mesterséges világítás között, a szerelőcsapat nem mutatott életjelet a boxomnál, a színek viszont ugyanolyanok így a Red Bullosokra azt hittem, az én csapatom. A többit már tudjátok, az Vettel csapata volt. Én visszatértem a pályára, majd 2 km után a váltó megadta magát.

Szombat reggel az egyórás tréning során komoly problémánk akadt a hidraulikus kuplung működésével. A kvalifikáción mindent beleadtam, és végül bejutottam a Q2-be, az utolsó pillanatban, a 15. helyen, kitúrva ezzel Fernando Alonsot a Renault-val. Harmadik alkalommal kerültem a Q2-be, Franz Tost előzetes jóslata ellenére.

Elárulom nektek, hogy egy héttel az Abu Dhabi hétvége előtt, a másik főnököm, Christian Horner, elküldte nekem az aláírt, 2010-re szóló meghosszabbított Toro Rosso szerződést. Mi szerint jövőre is a Toro Rossonál leszek. Ezúttal 19 futamra.

Kedves barátok, akik olvassátok a blogot:

A hátam mögött egy Formula Renault 1600 harmadik helyezése, 15 évesen. Formula Renault 2000 Italy és Eurocup, melyekben én voltam a legjobb újonc, 16 évesen. Formula Renault 2000 Winter Series, 4 futam, 4 győzelem, szintén 16 évesen. Italian Formula Renault 2000, második hely, 17 évesen. Brit F3, amit 18 évesen megnyertem. Valamint a Renault World Series, ahol idén a hatodik helyen végeztem, továbbá 8 F1-es futam.

Jelenleg csak egy dolog van a szívemben: Forma-1

Van egy nagyon nagy hajóm, elkísértek egy magával ragadó kirándulásra, oda, ahol a nap ragyog?

Jaime