"Semmi kétség...

„Semmi kétség, Valencia volt eddigi legnehezebb Forma-1-es versenyem 2010-ben. El kell ismernem három napos valenciai munka után, hogy nem voltam jó.

A rajtpozícióm (17.) is bizonyítja a végzett munkám értékét.

Sosem éreztem jóknak a fékeket, sem pénteken, sem szombaton, sem vasárnap, és idén először fordult ez elő velem. Nem tudtam, hogy használjam őket ahhoz, hogy előnyöm szülessen.

Egyszerűen nem értem, és tudom, hogy ez nem egy jó kifogás, hisz Michael Schumacher és még több élmenő is ugyanezzel a problémával küzdött, és a jövőm itt a tét.

Emellett gratulálok a csapattársamnak, aki mind az időmérőn, mind a versenyen remekül szerepelt.

Mindenki láthatta a tv-ben, hogy Mark Webber balesete után a Safety Car a pályára érkezett, és ez minden résztvevő futamát meghatározta. Az a dühítő az egészben, és már majdnem vicces is, hogy végig őrülten küzdöttem, egy másodperccel előttem Massa autózott, én pedig próbáltam magam mögött tartani Schumachert majdnem két órán keresztül. És mindezt a 14-15-16. helyen!

Vezetés közben egy ideig nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, látva egy Ferrarit előttem és egy Mercedest mögöttem. Talán mi lehettünk a legfurább hármas a 2010-es szezonban.

Végül 42 másodperces lemaradásunk volt a győzteshez képest. 7 másodperc a 10. és a 16. között… Mintegy két óra alatt.

Most távozom Valenciából, és úgy gondolom, hogy mióta 15 évesen elkezdtem együléses autókkal versenyezni, minden futamon volt fekete és fehér, negatív és pozitív oldal. Valencia csak a fekete és negatív oldalát tartogatta számomra, de ilyen történt már azelőtt is, és ha Isten is úgy akarja, 2011-ben visszatérek ide tisztább képpel afelől, hogy hogyan használjam a fékeket ezen a nehéz pályán, ahol annyian szenvedtünk különböző okok miatt.

A futam végén azt mondták, vizsgálnak még bizonyos versenyzőket. Igazából nem érdekel, nyerek-e ezzel pozíciót vagy nem. Ez a futam annyit adott nekem, amiért magam is megküzdöttem.”