2009. okt�ber 12.

Sziasztok, engem Blanca de Forond�nak h�vnak �s szoros kapcsolatban vagyok Jaime-vel, akinek a p�ly�j�t kisgyerekkora �ta k�vetem �desapj�val egy�tt, akivel egy�tt n�ttem fel. �s b�szke vagyok arra, hogy ki�rdemeltem az � �desapj�nak, Jaime nagyapj�nak, Francisco Alguersuarinak a szeretet�t. Tudom, nincs ments�g, de l�ttam, hogy mennyien �rdekl�dt�k Jaime �s a nagypap�ja, Don Paco ut�n, akinek tal�n �gy �ll�thatjuk a legszebb eml�ket. Engedj�tek meg, hogy megosszak veletek egy r�vid sz�veget, amit Jaime �rt, � olvasta fel, � hullatott k�nnyeket felette �s v�g�l fejezte be a temet�sen 600 ember el�tt.

„Kedves Nagyapa,

Nem kell elmondanom, milyen hossz� �s tartalmas �letet �lt�l �s milyen sok bar�tod volt. Ma mindenki itt van, s te mindet ismered, n�v szerint is.
Az �leted sor�n mindig volt egy seg�t� kezed �s egy kedves szavad azoknak, akiket ismert�l.
Minden egyszer�, gyors �s nagyszer� volt.
Mindig csod�lkozva n�ztem, hogy tudsz olyan r�vid id�n bel�l egyik helyr�l a m�sikra �rkezni.
Ezeket az eml�keket �r�kre megtartom, mint egy h�tizs�kot tele az elk�pzelhet� legelb�v�l�bb k�pekkel.
Minden k�p egy kaland volt �s neked, Paco – Marta mes�lte nek�nk; nekem �s Elma Andre�nak – mennyire sokat jelentettek azok a fot�k.
Tal�n ez volt a kifog�s, hogy �jra kezdd, amikor hazaj�tt�l.
Eml�kszem El Vendrell-re, amikor 9 �ves voltam �s elkezdtem gokartozni. Annyira k�zel volt�l hozz�m, amikor ott fot�zt�l abban a kanyarban, hogy att�l f�ltem, el�t valaki.
Most, hogy nagyon hossz� id�re ment�l el, kezdem felfogni ap�m szavait… „Semmi sem t�rt�nik v�letlen�l”. Mi�ta az eszemet tudom, hallom ezt, �s most, amikor ezeket a sorokat �rom, r�j�ttem, mennyire igaz ez.
Kedves Nagyapa, nem egy m�zlista volt�l; az �rt�kek, amiket �tadsz a nagyb�ty�mnak, Jos� Maria Palmir�nak, a n�nik�imnek, az ap�mnak �s Nevisnek, az a munka, a t�rekv�s, az �ldozat, al�zatoss�g �s a m�sok ir�nti tisztelet.
Mindig nevettem, mikor azt mondtad, van egy sz�, ami nem l�tezik: a ’lehetetlen’.
�gy h�t mivel neked minden lehets�ges volt, �gy biztosan �r�kre a sz�vemben maradsz.
Kedves Nagyapa, nem kell elmondanom, milyen hossz� �s tartalmas �lt�l vagy hogy milyen sok bar�tod volt. Ma mindannyian itt vannak.”